|
Teljes verziós NFS PS teszt!!
 Nemrég az EA Prágában járt és írt egy rövidke kis ismertetőt és vagy tesztet amit mi most felfedünk!!
Miért ProStreet?
Elsőnek érdemes erről beszélni, hogy hogyan és miért lett az a ProStreet, ami. Ez amúgy a hétfőn hajnalban megjelenő videóból is kiderül majd, de jobb, ha írásos formában is megvan. A PS fejlesztése 19 hónappal ezelőtt kezdődött, és az EA-nál úgy döntöttek, hogy követik az autóversenyzés trendjét, ami pedig a szépség, a villogás irányából egyre inkább a brutális teljesítmény felé halad. Az igazi versenyautók nem tréleren érkeznek a tuning showkra – mondta David Alton is. Ezért is döntöttek úgy, hogy elhagyják az utcákat és zárt környezetbe viszik a játékot – bár igazából a PS is egyfajta utcai versenyzésről szól.
A szabályait ugyanis nem valami nagy autós szervezet találja ki, hanem maguk a versenyzők, az egész közösség alulról szerveződik. Rengeteg kutatást végeztek ezen a téren, és rengeteg inspiráló képet, videót, versenyt láttak. Ezért is lesz pl. Race Dayekbe szervezve az egész móka: amikor ezek a srácok kimennek 600 lóerős autóikkal a sivatagba, vélhetően nem csak egy versenyen vesznek majd részt, hanem az egész napjukat rászánják az autózásra.
Játékmenet
A ProStreet offline játékmenete alapvetően a karrier módra épül. Legelőször egy 240SX-el kell megnyernünk egy körversenyt, majd ezután választhatunk két autó közül: a csapott hátú Honda Civic és a Chevrolet Cobalt közül. Ezek közül valamelyikkel kell megkezdenünk a valódi karriert. A játékban a nevünk Ryan Cooper lesz, aki egy egykori amerikai utcai versenyző volt, majd – ahogy a ProStreet jelmondata is szól – „he took it to the highest level” – azaz feljebb lépett pár szintet, és kb. a ProStreet világába kapcsolódott be.
A versenyek tehát Race Dayekbe vannak sűrítve, ahol minimum kettő, de inkább több versenymódban autózhatunk. Tehát pl. lesznek olyan helyszínek, ahol csak Grip és Drag mód lesz, de általában azért az összes versenymód képviselteti magát – mégpedig nem is akárhogy! A Drift kivételével – ahol a szabályok ugyanazok, mint eddig: csúszásért jár a pont, ennyi – az összes versenyforma különféle módokat is kapott. Így pl. a Speed Challenge-ben is kettő van: egyszer a kapuknál mért sebességeket adják össze, másszor pedig az a lényeg, hogy elsőként haladj át a célvonalon. A demó óta tudjuk, a célvonalat elérni sem annyira egyszerű...
A Drag is több versenymódot kapott, egyrészt különböző távokat futunk (negyed, fél, egy egész mérföld), de emellé még belevették a „Wheelie” módot is, amit, mivel nem volt szerencsém kipróbálni, nem is tudok értékelni, de arról szólhat, hogy ki jut a legmesszebb két kerekére ágaskodó autójával. A versenynapok amúgy kiválóak: valahogy átjön az egész hangulata, a zenék, a képek, a rengeteg mozgás, a startnál pedig felkonferál a szpíker – élményszerű, van egy sodrása a dolognak!
Az autók irányítása
Mivel a PS-t hihetőre szerették volna készíteni – nem valósághűre, mert attól azért, még az EA producere szerint is, messze van a dolog –, nagyon fontos volt, hogy az eddigieknél egy lényegesen élethűbb fizikai modell kerüljön a játékba. Ebben a Porsche volt az EA nagy segítségére: egy 911-est felszereltek különböző telemetriai eszközökkel és végigmentek vele a lipcsei versenypályán. Az EA ezek után elkészítette a lipcsei versenypálya modelljét, majd addig autóztak rajta a PS 911-esével, amíg az EA virtuális és a Porsche valódi telemetriai adatai szinte azonosak nem lettek.
Az irányítást már magatok is kipróbálhattátok a demóban, de pár szót azért szólnék saját tapasztalataimról. Bár nem vagyok egy X360 zsonglőr, idővel azért kezdtem megbarátkozni a kontroller funkcióival és jókat versenyeztem különböző ellenfeleim ellen. Minden autóval élmény volt vezetni, minden autónak tömege volt. Ez egy nagyon fontos újítás: az autók viszonylag valóságosan mozognak a pályán, minden kitörés, minden megcsúszás, ütközés utáni pattanás hihetőnek hat.
A ProStreet ebben hozza talán a legnagyobb fejlődést. A Carbonban, meg a korábbi verziókban rá volt rakva az aszfaltra az autó, és egy Tuner autó esetén egészen addig volt rajta, ameddig csak szerettük volna. A PS-ben azért ez másképp van. Mint a valóságban, pl., érezni lehet, hogy egy Escort meddig tud megtapadni az aszfalton, és mikortól kezd el sodródni. Rengeteget kell fékezni is, sok az éles kanyar (legalábbis Grip módban, ugyebár), nagyon nem arról szól az egész, hogy padlógázon végigslisszolunk a pályán, bójaként kerülgetve az ellenfeleket.
Ejtsünk pár szót a három irányítási nehézségi fokról:
- Casual: itt elég sok segítséget kap a versenyző, a fékezésben és a kanyarodásban is besegít a játék
- Racer: ez már valamivel komolyabb, minimalizálva van az adott segítségek számba, de azért néha még be-beszól a gép az irányításba
- King: na itt aztán teljesen magad vagy, a gép teljesen el is felejt téged!
Még egy érdekesség: az automata és a kézi váltó mellett bekerült a kuplung is a játékba – a nagyon hardcore autóversenyzők akár saját maguk kezelhetik a kuplungot is kézi sebességváltáskor!
A Drift mód
Két módot szeretnék külön kiemelni, azokat, amelyek a demóba nem kerültek bele. A Drift az újkori NFS-ek egyik legkomolyabb kihívása, ugyanis driftes autóversenyt ezelőtt még nem sokat csináltak. Az NFSU szériában olyan volt a drift, amilyen, a Carbonban meg bár nagyon látványosra sikeredett, az automatikus, beteges ellenkormányzás megölte az egészet. Igaz, ettől igencsak könnyű lett az egész, ami – ahogy írtam – látványos csúszásokhoz vezetett. Na de a PS.
Teljesen megújult az egész. Egyrészt nem körökön át, meg hegyekről lefelé driftelünk, hanem egy kb. 2-3 kanyar hosszúságú aszfaltcsíkon. A következőképp zajlik a dolog: felállunk a rajtrácsra, egy dekoratív hölgyemény elrajtoltat, padlógáz, majd az első kanyarban (mondjuk egy jobbos) elkanyarodunk jobbra, majd egyből ellenkormányzás. Utána jön egy kis egyenes mondjuk, közben végig balra fordul a kerék, az autó pedig tökéletesen halad kilinccsel előre… majd most jön egy balkanyar; amint bent vagy a kanyarban, átrántod jobbra a kormányt, majd a következő jobbosban ismét balra – és cél, végeztél is!
Az egész kb. 20-30 másodperc – mint a valóságban. Érzésre pedig nagyon király a drift, semmi ellenkormányzás nincs, mindent te csinálsz az autóval. Könnyűnek nem mondanám, de ezt majd a karrier dönti el – minden attól függ, hogy az ellenfelek mennyire lesznek okosak és ügyesek. De 3-4 drift után erősen az a véleményem, hogy ez lesz a PS egyik slágermódja!
Jó tudni, hogy nem minden autóval lehet ám driftelni, kizárólag hátsókerék meghajtásúakkal enged a játék. A készülő autólistában fel fogjuk tüntetni, hogy az adott autó driftelhet-e.
A Drag mód
A gyorsulási mód is jól lett megoldva, de annyira nem üt, mint a Drift. A verseny elején gumimelegítés, ami egyrészt nem egyszerű: ha a zöld sávban tartod a mutatót, akkor nő a tapadás, ha alatta, akkor csökken, ha pedig nagyon fölé mész, elfüstöl a motor.
Na, ez az, amit a legkönnyebb a Dragben. Egyrészt egy rosszul elsült gumimelegítés könnyen „heavy damage-t” okozhat az autón, majd a start előtti motorpörgetésnél is figyelni kell, hogy ne forogjon pirosba a mutató. A Drag ráadásul kézi váltást igényel, még a startnál is! További nehezítés, hogy lehetőségünk van kiugrani – azaz a megengedettnél hamarabb elstartolni – ami meg kizáráshoz vezet. Szóval rengeteg buktató van a gyorsulásban, mire egyáltalán felváltunk kettesbe, már egy sor problémát kell leküzdenünk.
A gyorsulás maga észveszejtő, óriási tempót érünk el és nem vagyunk egy egyeneshez kötve. Teljesen olyan a játék irányítása, mint a többi módban, szóval, ha elég bátrak és hidegvérűek vagyunk, akár fel is kenhetjük az ellenfelet a falra, megnehezítve ezzel versenynapja folytatását.
Érdekes volt egy futam, amikor az ellenfelem már kiesett, én pedig 130-nál, 6-ban poénból nyomtam egy nitrót „Eleanornak”; az eredmény: iszonyatosan meginduló autó, 350-nél álltunk meg végül – ez talán nem pont annyira realisztikus.
A tuning
Na, ez is egy olyan rész, amiről csak beszéltek nekünk, kipróbálni nem volt lehetőségünk. Ahogy a bevezetőben írtam, az EA szerette volna, ha a csicsás, tuning magazinokban szereplő autókra való szárnyak, spoilerek helyett ezúttal a teljesítmény játszaná a főszerepet játékában. Ezért egyrészt kivették a versenyautókra nem való karosszériaelemeket a játékból, másrészt megnövelték a teljesítménytuning alkatrészeinek számát. A Carbonban kb. 40 részt tuningolhattunk – a ProStreetben meg több, mint 400-at!
Természetesen nem várják el mindenkitől, hogy ennyire belemélyedjen a játékba, ezúttal is lehet tehát csomagokban vásárolni, de aki minden egyes darabját maga tenné össze az autójának, azelőtt is itt a lehetőség!
Megjegyzem, nagyon jó szellemiségben készült a ProStreet: belevitték a választás jogát. Egyrészt itt a tuningnál – csomagok vagy minden darab egyesével, másrészt az irányításnál – casual, race és king mód –, de a vezetői segítségeknél is (ideális ívet jelző nyilak ki/bekapcsolása). Erre volt már szükség nagyon régóta az NFS-eknél: végre nem egy rétegnek készül a játék, hanem legalább 3-4-nek, és mindenki maga választhatja ki, hogy melyik „réteg” szeretne lenni.
Idén végre a vizuális tuning is hatással lesz a teljesítményre. Felkerült pár kép korábban a szélcsatornáról (a videóban ismét megmutatjuk majd), ahol az autó és az út viszonyát lehet nagyon szépen alakítgatni majd. Bővebbet erről nem tudok mondani, kipróbálni nem tudtuk, találgatni nem szeretnék.
Az ellenfelek
Természetesen az EA nem akart olyan versenyt készíteni, amiben nem lehet megnyerni az egyes futamokat. A PS-ben is lehet nyerni, de sokkal nehezebb, mint a Carbonban. Az ellenfeleknek van egyfajta vezetési stílusuk. Nem vezetnek rosszul, cserébe viszont hibáznak. A karrier módban nagyon keveset tudtunk haladni, szóval erről sem mondanék semmi nagyon bővebbet, de úgy gondolom, hogy a versenyek nagy részét már a garázsban meg lehet nyerni – ha jobb autót állítunk össze, mint ők, jobban tapad, erősebb és gyorsabb, végük van!
Online
A ProStreet hála az égnek, nem kizárólag az offline módra épül, hanem egy jó kis online megoldást is kézhez kapunk. Az EA szervereire felkapcsolódva létrehozhatjuk saját „Race Day” versenynapunkat, ahol mindent mi állítunk be (versenyeket, pályákat, autókat, ütközés engedélyezését, stb.). Ehhez egyszerűen felcsatlakozhatnak barátaink (legfeljebb 8 ember) és máris mehet a versenyzés!
Egymás ellen versenyezve több új versenymód is elérhetővé válik, pl. a Grip versenynél szektoridőkben is agyonverhetjük egymást – nem az a lényeg, ki halad elől, hanem hogy egy adott szektorban ki volt a gyorsabb –, illetve egyszerre ketten driftelhetünk a drift pláyákon.
Negatívumok
Ezt a végére hagytam, összesen két dolgot említenék meg. Az egyik a PC demó törése: X360-on szó szerint darabjaira tört az autónk, ezt a PC-s verzióban sajnos nem lehetett viszont látni. Ez nyilván optimalizálás kérdése is, a PC ennyit tud elvinni – kár. Aki teheti, szerezze be a játékot X-en is, olyan szintű grafikája van a játéknak, hogy festeni sem lehetne szebbet!
A másik viszont egy nagyon szomorú hír: a játékban csak és kizárólag karrier módban tuningolhatunk autókat, nem lesz „My Cars” fülecske, mint a Carbonban. Ez az egész csapatot megdöbbentette, mert ez roppant erős visszafejlődés. Mindenesetre a producer szerint elég pénzünk lesz a karrier végén, hogy abból autókat készítgessünk, de még mindig ott van a garázs befogadóképességének problematikája.
Összességében
… a ProStreet minden hibájától függetlenül minden idők legjobb NFS-e. Fantasztikusan összegzi azokat a jó tulajdonságokat, amikkel az előző epizódok rendelkeztek (hihető irányítás – Porsche 2000, széles játékmód-spektrum – Underground 2, választható nehézségi szintek – Underground 1, illetve ezeket ötvözi egyrészt előremutató technikákkal – törések, másrészt a technológia vívmányaival – grafika.
A ProStreet, ellentétben a Carbonnal, hozza azt, amit várunk tőle. Nem veri le a magas elvárások lécét, sőt, még rá is tesz minderre egy lapáttal az online funkciókban.
forrás:tcm
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
